A HUMDA Magyar Mobilitás-fejlesztési Ügynökség Zrt. negyedéves magazint indított a fő tevékenységei köré tartozó zöld és innováció témakörökben. A Széchenyi Egyetemi Csoporthoz tartozó társaság újragondolja és megerősíti Magyarország szerepét az átalakuló mobilitás korszakában. A Greennovátor magazin mindezeket a témaköröket és az ezekhez kapcsoló újdonságokat járja körbe szakértők segítségével mindenki számára közérthető módon. Első lapszám vezető témája a hidrogén. 

A HUMDA a zöldátállás elkötelezett híve, fő tevékenységeink közé tartozik a fenntarthatóság, a kibocsátáscsökkentési célok elérése és egy élhetőbb jövő megteremtése. Teljes összhangban dolgozunk azon kormányzati célkitűzésekkel, amelyek alapján 2050-re egy nettó klímasemleges haza megteremtése a cél. Ez nem kis vállalás, amelyhez nagy átfogó országos programokon, térségi, valamint helyi megoldásokon, illetve bizony saját egyéni szemléletváltásunkon át vezet az út. Azok a témák, amelyekkel ebben a lapszámban is foglalkozunk, mind valamelyik szeletét mutatják be annak a folyamatnak, amely a következő évtizedekben elkerülhetetlenül vár ránk és gyermekeinkre, unokáinkra. Most azonban nem közvetlenül az Ügynökség munkájára koncentrálunk, hanem kicsit más szemszögből  közelítünk a kérdésekhez. 

A magazin ötlete Weingartner Balázstól, a HUMDA igazgatósági elnökétől származik. Nem sok vezető szeretne egy olyan magazint, amelyben nem az általa vezetett cég munkájának közvetlen eredményeit mutatják be, hanem azoknak a területeknek az átfogóbb megközelítését, amelyekkel foglalkoznak és amelyeken komoly szakmai tudással rendelkeznek. Nem egyoldalú, hanem a reális összkép megismerésére törekszünk, kicsit úgy, mint ahogy a madarak a levegőbe felemelkedve látják világunkat. Ezúton köszönjük elnök úrnak ezt a víziót és egyben kivételes lehetőséget, az egész szerkesztőbizottság igyekezett megfelelni a kihívásnak. 

 Hanula Barna:             Egy euróban 500       gramm
 szén-dioxid van

A hidrogén mint energiahordozó sok kivételesen előnyös és néhány problémás tulajdonsággal rendelkezik. A közlekedésben történő felhasználás is már régóta foglalkoztatja az emberiséget. Mindeközben az elérendő célok, a megvalósítás technológiája és a hidrogén előállítása és tárolása néhány évtized alatt óriásit változott. 

A mobilitási felhasználás motivációja először inkább az olajkészletek végessége volt, így a német BMW már 1989-ben bemutatta az első 12 hengeres, hidrogénnel működő belső égésű motorját. Tovább növelte ezen megoldás vonzerejét, hogy a hidrogén felhasználása a hagyományos belső égésű motorok által kibocsátott káros anyagok közül a szén-monoxid, az égés után megmaradó szénhidrogének és a részecskeemissziót önmagában megszünteti. A BMW ezt követően, 2000-ben már egy kísérleti szériát helyezett forgalomba. A modell és a technológia ugyan nem terjedt el, az elmúlt években azonban egyre többször felmerült az ilyen jellegű fejlesztések folytatásának lehetősége, még az autósportban is.

Űrtechnológia

Az elsősorban az űrkutatás céljaira fejlesztett tüzelőanyagcellák közúti felhasználása az 1990-es évek elején már annyira megvalósíthatónak tűnt, hogy 1993-ban a Ford és a Daimler jelentős részesedést vásárolt a kanadai Ballard cégben, amely akkor a tüzelőanyag-cella fejlesztésének úttörőjének számított. A hármas konzorcium víziója az volt, hogy 10 éven belül a tüzelőanyag-cella a személyautók meghatározó meghajtásává válhat.

Jöttek a gondok

A további munka során azonban nyilvánvaló vált, hogy a cellák ára nem csökken olyan gyorsan, mint remélték, illetve tüzelőanyagként nagy tisztaságú hidrogént igényelnek, amely akkor csak fosszilis forrásból, földgázból gőzreformálással előállítva volt elérhető, a megújuló, zöldenergiával vízbontással készített hidrogén pedig közel tízszer annyiba került. Ehhez járult még az a tény, hogy a tüzelőanyag-cellák teljesítménye nem változtatható olyan gyorsan, mint ahogyan azt a közúti közlekedés igényei megkövetelnék, vagyis az így meghajtott járművekbe még egy akkumulátor is szükséges, ami akkor még szintén nem volt elérhető áron és teljesítménnyel beszerezhető. 

A teljes cikk a Greennovátor magazin
2024. őszi számában olvasható,
a magazin ezeknél az újságárusoknál kapható. 

 Botos Barbara:           Klímaváltozás nagy 
 léptékben

Miért olyan nehéz a klímaváltozásról beszélni? Mert összetett? Mert megosztó? Mert szorongást, esetleg elkeseredettséget okoz? Mindeközben a klímaváltozás egy sürgősen megoldandó probléma, és a legrosszabb, amit tehetünk, az, ha nem teszünk ellene semmit. Meg tudjuk-e közelíteni a témát tudományos alapon úgy, hogy mindeközben ne menjen el a kedvünk a cselekvéstől? 

Minden cselekedet számít! Minden tizedfoknyi felmele ge dés számít! Minden év számít! Minden egyéni, közösségi, nem zeti és globális választás és döntés számít! Fontos megértenünk a klímatudomány alapvető összefüggéseit, és közösen gondolkodnunk a cselekvési lehetőségekről.

Nem elegendő

A Meteorológiai Világszervezet és az ENSZ Környezetvédelmi Programja által 1988-ban létrehozott és 2007-ben Nobel-békedíjjal elismert ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) feladata, hogy gyűjtse, rendszerezze, értékelje és összefoglalja az emberi tevékenység által kiváltott éghajlatváltozással kapcsolatos kutatási eredményeket, és azokat a döntéshozók számára érthető módon prezentálja. Az IPCC jelentései egyben tudományos alapot szolgáltatnak az ENSZ Éghajlat változási Keretegyezménye alatt folyó klímapolitikai tárgya lásokhoz is, és meghatározó szerepet töltenek be az uniós és hazai szakpolitika alkotásában is. Az IPCC-jelentések fi gyelmeztetése egyértelmű. A klímaváltozás elleni fellépés jelenlegi sebessége és nagyságrendje nem elegendő a globális felmelegedés 1,5 °C-ra vagy 2 °C-ra korlátozásához sem.

Az ipar a legnagyobb kibocsátó

Az emberi civilizáció évmilliókon keresztül meglehetősen primitív állapotban létezett. A mezőgazdasági társadalom 10 000 éve alakult ki, ezt követte az ipari civilizáció, amely több mint 300 éve kezdődött, és amelynek alapját a fosszilis energiahordozók fokozott égetése adta. Fosszilis energiahordozónak számít a kőszén, a kőolaj és a földgáz. Ezeket nagyrészt az iparban, az építési és közlekedési szektorban használják fel. Elégetésük szén-dioxid- (CO2-) kibocsátással jár. A szén-dioxid az első számú antropogén, azaz emberi tevékenységből származó üvegházhatású gáz. Az ipar fosszilis és villamos energiát használ, és globálisan az üvegházhatású gázkibocsátás 40 százalékát adja. A lakó- és szolgáltatóépületek használata is fosszilis és villamos energiát igényel. Ez a globális kibocsátás 20 százalékát teszi ki. A közlekedési szektor nagymértékben függ a kőolajtól, és a globális kibocsátás 15 százalékáért felel. A mezőgazdaság elsősorban az erdőirtás miatt szén-dioxidot, a szarvasmarha-tenyésztés és rizstermelés miatt metánt, valamint a műtrágya-felhasználás miatt dinitrogén-oxidot bocsát ki. Összességében világszinten a mezőgazdaság az üvegházhatású gázkibocsátás 25 százalékáért felelő. 

A teljes cikk a Greennovátor magazin
2024. őszi számában olvasható,
a magazin ezeknél az újságárusoknál kapható.

 A jövő 
 mobilitásának egyik   alapja a hidrogén 

Prof. Dr. Palkovics Lászlót, a Széchenyi István Egyetemért Alapítvány kuratóriumának elnökét többek között a hidrogéntechnológiáról, a zöldátállásról, az Energia21 kezdeményezésről és a mobilitás jövőjéről kérdeztük. 

Ha van ilyen, akkor melyik a kedvenc eleme a periódusos rendszerből?

Erre sokan azt mondanák, hogy az arany, de gépészmérnökként a vas jut eszembe. A jövő mobilitását nézve viszont a hidrogént mondanám a kedvenc elememnek, ez a legkisebb atom, de ez sok problémát is okoz, amelyekre a hidrogénstratégiában is rávilágítottunk. Igazi kihívás a zöld a környezetet kevésbé terhelő módon történő előállítása, de ennek a megoldásnak nagyon komoly hatása lesz a jövőnkre nézve.

Milyen lehetőségek vannak a magyar hidrogén-előállításban?

Életképes üzleti modellt kell kidolgoznunk, a kérdés az, hogy mennyiért tudunk előállítani egy kilogramm zöldhidrogént. A felhasználás az üzemanyagon keresztül egészen a számos zöldcélig elképzelhető, de minden a költségen múlik. Ez ipari szempontból is nagyon fontos kérdés, hiszen a Dunai Vasműnek például akkor van jövője, ha zöldhidrogénre lehet átállítani. Óriási lehetőség rejlene abban, ha a vashulladék-begyűjtés központosításával a zöldhidrogént hevítőanyagként használnánk föl. Az elektromos hevítésű kemencébe zöldáramot táplálva is nagy lépést lehet tenni. A paksi atomerőmű által előállított áramot felhasználva készíthetünk zöldhidrogént, ami kevéssé terheli a környezetet. A legalacsonyabb ár így három euróra jött ki egy kilogramm, ami a kékhidrogénhez képest is nagyon drága. Kékhidrogénnek azt nevezzük, amikor az előállítás során keletkező szén-dioxidot tároljuk. Ez egy olyan versenyképességi probléma, ami beavatkozást igényel.

Miként lehetne ezt megoldani?

A központi közreműködés segítséget jelentene. Európában a nap- és szélenergiából előállított zöldhidrogént nem támogatják központilag, nem úgy, mint az Egyesült Államokban, ahol az IRA (Infl ation Reduction Act) kilogrammonként 3 dollár támogatást ad a hidrogén-előállítóknak, amellyel már gazdaságossá válhat az egész ökoszisztéma, és ezzel a méretgazdaságosság is fokozható. Ott ráadásul az LNG-tech nológia jól kiépült, és az ehhez szükséges értékláncot nagyrészt a hidrogéngazdaságban is tudják használni. Várhatóan az arab országok is valami hasonló támogatási rendszert fognak használni. 

A teljes interjú a Greennovátor magazin
2024. őszi számában olvasható,
a magazin ezeknél az újságárusoknál kapható.

Hirdessen a Greennovátor felületein!

1/1-es hirdetés a magazinban.

PR-cikk megjelenési lehetőség a magazinban.

Bannerhirdetés a greennovator.hu honlapon.

Greennovátor podcast tartalmi együttműködés.

Print, online és podcast csomag.

​

1000

példányban nyomtatjuk ki
a Greennovátor magazint.

3

felületen (nyomtatott magazin, honlap, podcast) is megjelenhet tartalmaival.

12–99

éves korban ajánljuk a zöld
és innovációs témákat
az olvasóknak.

Következő megjelenés: 2025. január

Hirdetések leadási határideje: 2025. január 10.

GREENNOVÁTOR magazin
Kiadó: HUMDA Magyar Mobilitás-fejlesztési Ügynökség Zrt.
1113 Budapest, Dávid Ferenc u. 4–6.

Felelős kiadó: Weingartner Balázs igazgatósági elnök 
Szerkesztőbizottság elnöke: Lázár László 
Szerkesztőbizottság tagjai: dr. Botos Barbara, Beck András, dr. Hanula Barna, dr. Hohmann Johanna, Lázár László, Lóránt Gergely, 
Molnár Csaba Gábor, Szendőfi Bori 
Főszerkesztő: Beck András 
Lapszámunk elkészítésében közreműködtek: Somogyi Szandra (grafikus), Szenkovics Enikő (korrektor), Tóth Róbert (szakújságíró). 

Művészeti szerkesztő és nyomdai előkészítés: Arany Imre | Layout Factory

​Nyomtatás: Grafit Pencil Nyomda Kft. | Felelős vezető: Szabó Gábor

Példányszám: 1000 db

ISSN 3057-9120

Hirdetésfelvétel:  Village Media Kft., 1135 Budapest, Kisgömb utca 14-16., zsuzsanna.bihari@villagemedia.hu és HUMDA pro Szolgáltató Kft., humdapro@humda.hu

Terjesztés: HUMDA Zrt., 1113 Budapest, Dávid Ferenc u. 4–6. és Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER Zrt.) 1097 Budapest, Táblás utca 32., info@lapker.hu